A minap beszélgettem egy edzőtársammal, hogy régen milyen edzéseket csináltunk végig. Hogy küzdöttünk a pálya szélén egy – egy résztávos edzés után, hogy mihamarabb levegőhöz jussunk. A legszebb változat az volt, hogy miután kifulladtunk, nem állhattunk meg, hanem egyből kocognunk kellett, mert a munka hatékonysága azt kívánta. Versenysportolók voltunk, ráadásul középtávfutók, így benne voltak a pakliban az ilyen jellegű edzések. Ahogy a maratonra készülő edzőstársamnak 100 darab 250 méter tempófutás átkocogással a négyszázas pályán a célvonal, és az átellenben lévő…