Futóda a forrósághoz: Avagy egy megbuggyant futó gondolatai

Ó, te drága hőmérséklet.
Felszöktél, és itt a végzet.
Minden méter kínszenvedés,
Verejtékkel öblögetés.
Be szép is így futni mostan,
Elbújnék hát jól egy lombban.
Ott hűsölnék napnyugtáig,
Vagy frissítőállomásig.
De mégis imádlak téged.
Erősebb lehetek véled.
Mert ha téged én kibírlak,
Nem jöhet, mi visszafoghat.
Edzek benned, kemény vagyok.
Szépen lassan megbuggyanok.
Nem vállalom túl magam,
Visszafogott lesz az iram.
Iszom vizet. Iso italt.
Iszom – iszom, amíg kitart.
Ha nem bírom, sétálgatok,
Túledzeni nem akarok.

 

 

error

Tetszik? Oszd meg másokkal is!