FUTÁSKÖNYV! Minden tudás a futáshoz*

Andrea 39 évesen ragadott futócipőt, hogy három gyerek után kicsit formába rázza magát. Aztán az első kilométerek annyira jól sikerültek, hogy magával ragadta a futás adta endorfin. Na, meg a szabadságérzet, a természet szeretete és a tudat, hogy kicsit végre újra önmaga lehet, magára találhat.

 

Egyfajta útkeresés volt neked a futás?

Inkább csak arról volt szó, hogy végre szerettem volna valami olyat csinálni, amit tényleg szeretek. Amit csak magam miatt csinálok. Meg persze szerettem volna karcsúsodni is. Egyébként az hamarabb összejött, mint vártam. Három gyerek után, 39 évesen félév alatt ledobtam tíz kilót. Nagyon örültem neki. De az még jobban motivált, hogy jól ment a futás. Vittek a lábaim.

Mi hajtott?

Eleinte tényleg csak a kikapcsolódás, a most oly divatos én-idő megteremtése. Majd pár hónap után elkezdtem agyalni, hogy el kellene mennem egy versenyre. Már csak azért is, mert a gyerekkori álmom volt, hogy részt vegyek egy igazi futóversenyen. Persze ez most megmosolyogtató, de szerintem jó érzés, amikor az ember felnőttként ráeszmél, hogy mire is vágyott gyerekként. Úgy éreztem, hogy tartozom ennyivel magamnak. Mindemellett arra is rádöbbentem, hogy igazából kisiskolásként is szerettem futni. Csak ez, akkor cikinek számított. Így aztán, ahogy ezek helyre kerültek bennem, neveztem is az első versenyemre. Egy félmaratonra.

 

 

Egyből belevágtál egy félmaratonba? Edző nélkül?

Nem volt edzőm, de úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. Az már más kérdés, hogy előtte 16km volt a legtöbb, amit egybe lefutottam, de úgy gondoltam, hogy a többit a versenyen hozzáteszem. Készültem rá becsülettel, de nem aggódtam túl. Az edzőt azért sem tartottam annyira fontosnak, mert van segédedzői végzettségem, és így az alapokkal tisztában voltam. És igazából úgy voltam vele, hogy megpróbálom, és meglátjuk mi sül ki belőle. Végül az sült ki, hogy éppen csak lecsúsztam nők között a dobogó harmadik helyéről, a 2:01:00-ás időmmel.

Életed első versenyén 4. lettél? Boldog voltál?

Igen, de azért sajnáltam, hogy lemaradtam a dobogóról. Nem tudom, miért, de hirtelen nagyon fontos lett a számomra. Talán, mert megéreztem, hogy ha megszületik a fejemben egy elképzelés, akkor azt meg tudom valósítani. Én három gyerekes, dolgozó anyukaként képes vagyok egy tőlem addig teljesen idegen terepen „bizonyítani”. Úgy éreztem, hogy a versenyek idejére igazi futó leszek. Még, akkor is, ha amatőr futó. De az a negyedik hely nem hagyott nyugodni, ezért aztán egy hónappal később újra elrajtoltam, hogy hátha sikerül harmadiknak lennem. És sikerült. 🙂

 

 

Mi lett a következő cél? A második hely?

Nem. Nekem a futás első sorban szabadság. Imádok terepen futni, erdőben, a Mecsekben. Csak nem nagyon merek egyedül. Ezért csatlakoztam a helyi fittbike egyesülethez. Ezzel kialakult, hogy hétköznap egyedül, hétvégén a hosszabbakat az egyesülettel futottam egy ideig. Rengeteg csodás élményem van ebből az időszakból. Terepen 35km a legtöbb, amit mentem. Igazából nem lettem nagyon gyors és nagyon hosszú távú futó sem, mert nekem ez egy hobbi. Szeretem, mert rengeteget adott és ad nekem. Átsegített magánéleti nehézségeken. Megtanított küzdeni, és szívóssá tett.

Volt olyan időszakom, hogy dolgoztam, gondoskodtam a gyerekeimről, másoddiplomáztam és közben rengeteget futottam. És pont a futás kellett, ahhoz hogy erőm legyen. Aztán a magánéleti váltságom közepette a futás volt a mentsvár.

Végig egyedül haladtál az utadon vagy a volt segítséged?

2010 körül megismertem Märcz Robertet, aki testnevelés tanár volt, valamint foci és atlétika edzőként is dolgozott. Valamikor atléta, gyalogló versenyző is volt. Ő akkor már nem dolgozott, nyugdíjasként Baranya és Pécs profi és amatőr sportolóiról gyűjtött adatokat, és írt több könyvet. Nagy tisztelettel és hálával adózom neki, hogy pár évre a mentorom. Vele sokat beszélgettem, tanácsokat adott, edzéstervet készített. Biztatott, mert akkoriban nagyon kishitű voltam, és rettentően izgultam a versenyek előtt. Nagyon fontos volt a személyisége a számomra, sok erőt adott. Sajnos 2013 végén elhunyt. Riportot is készített velem, de sajnos a hanganyagból már nem készült el a végleges formátum. Hiszem, hogy a senior vb-n fentről adott erőt és útmutatást. Nagyon örült volna az eredményemnek, hiszen sokat javítottam a 2010-2011-es eredményeimhez képest. Szeretném a nevét hálából megemlíteni, mert nagy tisztelettel vagyok iránta.

Miután elhunyt, akkor a Fittbike egyesülethez csatlakoztam.

 

 

Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyik más miatt volt nagy élmény. Fantasztikus versenyeken vettem részt és még remélem sok versenyen fogok (Az interjú készülésének idején Andrea egy sérülés miatt nem futhat.), de az, hogy a budapesti senior világbajnokságon ott lehettem, méghozzá nemzeti válogatott öltözetben…az felejthetetlen. Mint, ahogy az is, hogy kilenc másodperccel lemaradtam a harmadosztályú atléta besorolásról, de 14. helyen zártam. Összességében a magam 1:45:19-es idejével nagyon jót futottam. Igazából nagyon elégedett voltam a teljesítményemmel. Hasonlóan egy magyar-horvát versenyhez, amelynél végig a koszos sztráda mellett kell haladni – és álmomban sem gondoltam volna – de a kategóriámban első helyen értem célba. Hideg rázós élmény, amikor lejátsszák a tiszteletedre a magyar himnuszt. Számos katartikus élményem van, amit a futásnak köszönhetek. Persze ennek az árnyoldala is igaz. Olykor küzdeni kell az elemekkel, a széllel, az esővel, a hideggel, a meleggel, de a befektetett energia idővel megtérül. Bár most a sérülésem miatt nem futhatok, ami sajnos annak is köszönhető, hogy elegánsan elfelejtkeztem a keresztedzések fontosságáról, ezt nem szabad. De azt már most tudom, hogy lesz mit mesélnem az unokáimnak. 😉

Írj nekünk

Ha kérdésed van, írj üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

or

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?

or

Create Account