FUTÁSKÖNYV! Minden tudás a futáshoz*

Régen szerettem egyedül futni, egyedül róttam a köröket egy 420 méteres pályán, de nem voltam egyedül; ott voltak a futópálya ” lakói “, ott voltak a reggeli jógások, a gyaloglók, a kocogók, a futók, ott voltak az egyik irányba futók, a másik irányba futók, ott róttuk a köröket.

 

Kerestem a kihívásokat, kerestem a versenytársakat, motiváltam, és mások is motiváltak engem, még ha nem is tudták, kölcsönösen visszahatottunk egymásra, és még volt velem egy nagyon fontos erő; az pedig a képzelet ereje, ami szenvedéllyel teli, és mindig velem volt, a fantáziám, hogy éppen a

MARATONT FUTOM, CSUPA NAGY BETŰVEL, mert vágytam rá, hogy elérhessem, hogy átéljem, és megtapasztaljam; a képzeletem segítségével ott voltam az ” élbolyban “, és folyamatosan a stratégiámon dolgoztam, vajon mikor fogok robbantani, mikor veszem át a vezetést, na a képzeletemben még a kenyaiakra is rávertem, valamint minden futásom végén elképzeltem, ahogy a célszalagot átszakítom, és győztesként érek be a célba.

Futás közben a mozgásomat tanulmányoztam, figyeltem a légzésemet, figyeltem a talajt, ahogyan sebesen szinte magam alatt csúszik el, mintha csak egy futószőnyeg lett volna, a mozgásomban nem voltak szakadások, gördülékenyen haladtam előre, nem jobbra, nem balra, nem fel és nem le, hanem egyenesen előre hatottam, szinte folytam előre, semmi fölösleges ugra-bugra, egyértelmű előre ható mozgással, és már-már szinte a gravitációt is az igámba hajtva, vele együtt, együttműködve, nem ellenségként, hanem a legjobb barátomként, és szövetségesemmé téve tettem mindezt.

Alapvetően kétféle futóstílust alakítottam ki, az egyik a ” gyalogkakukk “, a másik a ” gepárd ” stílus volt, míg az előbbire a sűrű rövid lépték, addig az utóbbira a hosszabb lépés, és alacsonyabb frekvencia jellemezte.

Ezen két stílust váltogattam, amikor úgy éreztem, hogy fáradok, csodák csodájára fásult mozgásom a stílus váltásakor új erőre nyert, és felfrissülve futottam tovább, el is neveztem ezt a technikát a ritmusváltás technikájának.

Ha fájt a bal felem, vagy a jobb felem, a lábam, térdem ilyesmi, akkor átirányítottam a súlyomat, vagy az egyik, vagy a másik testfélre, és a legtöbb fájdalmat így képes voltam elmulasztani, edzést ritkán hagytam ki, legtöbb esetben magától oldódott meg a dolog, ezt a technikát súlypont-áthelyezés technikának neveztem el.

 

A vállam magasságával, karom elhelyezkedésével tereltem a gravitációt.

 

Gyakorlatilag addigi életem minden tudását felhasználtam, a mentális technikákat, a természetgyógyászatban, kiropraktikában, taj-csi-ban tanultakat, iskolai tornagyakorlatokban, kollégiumi edzőtermi bemelegítő gyakorlati, tibeti rítus, pránanadi, agykontroll módszer, kicsiny Istenhit, és még ki tudja honnan merítettem, és ezeket felhasználva futottam autodidakta módon egyedül készülve életem első maratonjára.

Még a felkészülésem évében sikerült életem első maratonja.

 

Budapest Plusz Maraton 2005. 4 óra 17 perc 🙂        Phönix    A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember

Tags:

Írj nekünk

Ha kérdésed van, írj üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

or

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?

or

Create Account