Futótárs Kihívás! "Hőségben is megy Kupa" (7/10 km - Nyeremények) Jelentkezz Június 30-ig!*

Tudod, mi az edzés egyik legfontosabb része? A pihenés. Meglepődtél? Ne tedd. Amikor a szervezetedet terhelés éri, automatikusan megpróbál a túlélésre játszani. Egy ilyen túlélésből lett életem egyik felejthetetlen 20,06 kilométere.

Vagyis észreveszi, hogy valami megváltozott, ami miatt nagyobb erőkifejtésre van szükséged. Több oxigénre, több energiára. Mivel a természet (vagy bármi más) teremtette élőlényekbe, így az emberbe is kódolt a túlélési ösztön, a megváltozott körülményeket (magyarán az edzést) veszélyhelyzetnek fogja fel. Ezért mindent elkövet, hogy alkalmazkodni tudj hozzá. Ezt nem akkor teszi, amikor éppen létrejönnek a megváltozott körülmények (vagyis, amikor edzel), hanem a pihenőidőszakban. Mondjuk úgy, ekkor tölti fel az energiaraktáraidat, amit nagyon rafináltan tesz, mert nem az edzés előtti szintig jut el, hanem a megváltozott körülményeket alapul véve, ahhoz igyekszik hozzászoktatni.

A bökkenő ott van, hogy az energiaraktárak feltöltéséhez nem máshonnan, mintsem belőled tudja venni az „alapanyagokat”. Éppen ezért fontos, hogy te magad is segítsd a szervezeted munkáját, pihenéssel, megfelelő táplálkozással és lelki feltöltődéssel.

No, de mennyire nehéz is pihenni néha, nem igaz? Annyira futnánk egyfolytában, ráadásul vannak olyan helyek, amik szinte kívánják a futócipőt. Én legalábbis így vagyok vele. Még akkor is, amikor eredetileg pihenni utazunk a családdal, a kocsiban üldögélve azt nézem, mennyi edzésre alkalmas helyen haladunk keresztül.  A múltkor Harkányba utaztunk. Borvidék, hegyek, Mecsek, és sok áll leesős futószakasz.

 

Mert, hogy azonnal bizseregni kezdett a lábam, amint a hegyi szakaszokba értünk. Persze kedvesemnek aligha voltak olyan tervei, amiben az én cirka két órás eltűnésem szerepelt volna, de valahogy meggyőztem arról, engedjen el kicsit szétnézni a környéken. A hotelből (Link a Dráva Hotel oldalára) indultam, jobb fordulat után kifutottam a főútra, és meg is álltam. Adódott a kérdés, merre tovább? Villány neve jól csengett. Legyen az. Nekiindultam. Élveztem, hogy alig vannak az utcán, minden nyugodt volt, kellemes levegőt szippanthattam be, a főváros után különösen örömteli élménynek számított.

Öt perces kilométereket nyomtam, amivel elsőre semmi gond nem adódott. Telefonos alkalmazással szoktam futni, ismeretlen helyen feltétlenül, úgyhogy magabiztosan haladtam. Az első ritmuskiesésem akkor következett, amikor az országúton kellett folytatnom az utamat. Nem, nem kamionok vagy autók okoztak gondot, hanem a csodálatos hegyi rész. Az emelkedők, leejtők váltakozása a szőlőültetvények édes látványa (mert, kövezzetek meg, a borból az édest szeretem), szóval elvarázsolódtam a tájban, ami egyszerre serkentőn és bódítón hatott rám.

Előbbivel az lett a probléma, hogy nem tűnt fel, jóval gyorsabban futok, mint azt jelenlegi erőállapotom megengedné. Ráadásul maga a táv is összességében több lesz, mint vállalható. Igaz, visszafordulhattam volna, felfogva, hogy ennyi elég lesz mára, de miért is tennék én ilyet? Az olyan logikus lenne. Tizenöt kilométernél tudtam, döntenem kell.

Eljutok Villányba, aztán majd valahogy visszamegyek a hotelbe, vagy visszafordulok most azonnal. Továbbmentem. Vagyis futottam, mert akkor még a mozgásomat lehetett annak nevezni. Nem úgy a Villány táblánál. Komoly lihegések közepette értem oda.

Nagyjából húsz kilométernél jártam, és majd két órája kint voltam. Tudtam, hogy közeleg a vég, ami hamarosan meg is érkezett párom telefonhívásának formájában.

– Merre vagy? – kérdezte. Aligha mondhattam neki, hogy ne aggódj, csak átfutottam Villányba, és fogalmam nincs, hogy jutok vissza, mert éppenséggel semmi erőm futni.
– Még kint vagyok, mindjárt megyek – mondtam.

– Jó, de siess, mert lassan vacsoráznunk kell. Voltunk Wellness-ezni, tök jó meleg a víz és van pezsgőpad is – magyarázta. Pezsgőpad. Nagyszerű, ugyan nem tudtam, mi az, pláne, hogy a villányi borospincék mellett cammogtam, és eszem ágában nem volt pezsgőzni.
– Sietek – mondtam. Egy órám maradt. Tudtam, hogy komoly gondban vagyok. Maximum akkor úszhatnám meg, ha az első százamat Baji Balázs, a maradék távot meg Mo Farah klónként futhatnám. Ekkor megláttam egy távolsági buszt. A megálló felé hasított, ami jó hatvan méterre lehetett tőlem. Emlékeztem rá, mert kicsivel korábban haladtam el előtte. Versenyt futottam a busszal, úgyhogy különösen elkélt volna a Baji Balázs féle gyorsaság. Csoda folytán elértem, mivel pénz nem volt nálam, egyetlen esélyem maradt, meggyőzni a buszsofőrt, hogy leszálláskor fizethessek.

– Azt nem lehet – válaszolta egyszerűen.
– De, nincs nálam semmi. Vissza kell érnem Harkányba.
– Sajnálom uram, nekem van egy szabályzatom. Ingyen senkit nem vihetek. Ezért kirúghatnának – mondta. Sosem voltam rafinált üzletember típus, az oldjuk meg okosba nem az erősségem, a sztoicizmus ellenben annál inkább, szóval leszálltam. Az előző napi vacsorára gondoltam, milyen finom is volt, mennyire jólesett és egyáltalán, maga a hangulat is inspiráló volt az étteremben, főleg a medencékkel a háttérben. És erről mind lemaradok? Mondjuk, ha így folytatom, a reggeliről is. Mivel lassan beesteledett, és semmiféle világító berendezés nem volt nálam, bele kellett törődnöm sanyarú sorsomba, és fölhívtam kedvesemet, hogy elmondjam, mi történt.

– Tessék?! – jött az első reakció. – Normális vagy? – ez volt a következő.  Persze a válasz evidens volt, nem, nem vagyok az.
– Igazad van, csak annyira megtetszett a táj – mondtam. – Képeket is csináltam.
– A táj? Korom sötét van, mégis milyen tájat nézegettél?
– A borvidéket. Az utat. A környéket. Annyira szép..
– Elég már a hantából. Mondd, hol vagy, és megyünk érted – zárta rövidre.
– Nagyon köszönöm. Akkor futok felétek, és…
– Eszedbe ne jusson. Maradj ott, ahol vagy.

Fél órát se kellett várnom, és ott voltak. Az est további része a bűnbánatról szólt. Habár előzetesen nem akartam, biliárdoztunk, aztán a pingpong termet is fölfedeztük, és a másnap délelőtt fél órát el kellett töltenem a kecskesimogatóban. Na, jó, ezek nem voltak büntetések, és amúgy sem mertem bevallani, nekem így is megérte?.

Írj nekünk

Ha kérdésed van, írj üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

or

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?

or

Create Account

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás