FUTÁSKÖNYV! Minden tudás a futáshoz*

Futni elvileg mindenki tud. Legalábbis ez él a köztudatban. A valóság pedig sokkal inkább egyénfüggő. Például Kuknyó Brigitta – habár 13 éve edzőként dolgozik – minden kétséget kizáróan tudta, hogy számára a futás csakis szakszerűen felépített edzéstervvel képzelhető el.

 

Futótárs.com/Kata: Na, de ne rohanjunk ennyire előre. Először is tudjuk meg, hogy egy 13 éve edzőként dolgozó nőből, anyukából hogyan lesz félmaratonista?

Brigi: Imádom a munkámat. Az egész miliőt. Tényleg, nincs egy parányi részlet sem, ami ne stimmelne benne. Hiszen azzal, hogy edző lettem, majd évekkel később vidéken a semmiből termet nyitottam, és a helyiek egy részével megszerettem a mozgást, az maga az álom. Viszont öröm az ürömben, hogy bár a sport, az aktív edzés az életem része lett, a munkámból adódóan folyamatosan másokra figyelek. Így nem tudom elengedni magam. Ezen probléma orvoslására jutott eszembe a futás. Bevallom, előtte nem igazán futottam, de egyszer csak azt éreztem, ez lehet a megoldás.  Tudtam, hogy ezzel nem leszek időhöz kötve, és nem mellesleg csinálhatom egyedül, végre tényleg csak magammal foglalkozhatok.

Elsősorban kikapcsolódásra és egyedüllétre használom a futást. Fizikailag nem igényelném, de közben meg a lelkemnek nagyon jót tesz.

 

Futótárs.com/Kata: Edzőként nem lett volna evidens, hogy magadnak írsz edzéstervet?

Brigi: Nem tartom jó dolognak. Egyrészt, mert nem az én szakterületem, másrészt, mert egy edző sem látja magát kívülről. Könnyen túlzásokba eshet. Nekem teljesen egyértelmű volt, hogy szükségem van egy edzőre, aki a szárnyai alá vesz. Mert bár még nem futottam egy kilométert sem, de célom volt: Félmaratont futni. Bár ez akkor nagyon távolinak, és szinte leküzdhetetlennek tűnt, konkrét célt akartam. Kitűzni valamit, amiért lehet küzdeni. Végül a neten találtam rá Ádámra, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Általában működnek a női megérzéseim, és szoktam hallgatni a belső hangomra. Éreztem, hogy vele jól fog menni a munka. Kellőképpen felkészült, távedzésben is jártas. Határozott, de nem félelmetes.

 

 

Futótárs.com/Kata: Nem okoz nehézséget a távedzés?

Brigi: Nem mondom, hogy néha nem esne jól, ha fizikálisan is mellettem lenne mondjuk résztávoknál. Nyilván könnyebbség lenne. Ugyanakkor én azért elég lelkiismeretes vagyok. Ha valami elő van írva, akkor ahhoz nagyon igyekszem tartani magam. Plusz ugye ott volt a cél, a félmaraton. Mivel az edzettségem adott volt, ezért Ádám 3 hónapos tervet írt nekem a 21km lefutásához. Külön öröm volt a számomra, hogy éreztem az edzésterven, hogy jó. Ránéztem és tudtam, hogy ha betartom, akkor menni fog, le fogom tudni futni a félmaratont. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem óriási dolog volt ez a táv. Most már múlt idő! (Nevet.) Nagyon izgultam előtte. Még a közvetlen környezetemben is csak ketten tudtak róla. A testvérem és a kisfiam.

 

 

Futótárs.com/Kata: De miért nem tudtak róla? Féltél, hogy kudarcot vallasz?

Brigi: Meglepetésnek szántam. Az nem volt kétséges, hogy le tudom e futni a távot, mert fejben nagyon rendben voltam. Milliószor lejátszottam magamban az egészet. Tudom, hogy rengetegen megcsinálják, és úgymond nem is olyan nagy dolog, de nekem olyan érzés volt, mintha a világot váltottam volna meg. Volt egy tervem, hogy mennyi idő alatt szeretném megfutni, de azt elszúrtam. Viszont ez kellő motivációt ad a következőre. Sőt, a frissítéssel sem igazán foglalkoztam. Egyszerűen nem maradt rá energiám. Tisztában vagyok a fontosságával, de annyira a futásra koncentráltam, hogy az elmaradt. Gyönyörű balatoni panoráma mellett – Tihanyban – futottam végül életem első 21km-ét. Felemelő élmény volt. Fantasztikus a tudat, hogy megcsináltam. Ezzel a versennyel megtanultam: megfelelő felkészüléssel és alázattal bármire képes vagyok. Mindemellett hangsúlyoznám, hogy azért a félmaraton nem adja könnyen magát. Viszont minden lépése megéri.

Az utolsó 1,5 km gyilkos volt, de amikor megláttam a kisfiamat, az földöntúli boldogság volt. Úgy éreztem, hogy ezzel tanítok is neki. Őt ugye beavattam a titkomba. Tudta, mennyit készülök, és hogy nem mindig könnyű. A célban így azt is láthatta, hogy megérte küzdeni.

 

Futótárs.com/Kata: Mi az, amit másként csinálnál?

Brigi: Ez volt az első versenyem. Maga a bűvös 21-es, ami rejt magában kínokat, de pont emiatt katarzist is. Nagyon megbabonázott, és újra át akartam élni. Ezért pár hónappal később újra beneveztem egy 21km-re, de egy „véletlen” (nem hiszek a véletlenekben) folytán kiderült, hogy a szervezetem nem követi a lelkem szárnyalását. Egy terheléses vizsgálaton fény derült rá, hogy az amúgy sok fizikai igénybevétel mellett a szerveztem nem igazán tolerálna egy újabb kilengést. Ezért fájó szívvel, de elengedtem a következő félmaratont. Tudom, hogy nem csak a távok küzdéséhez kell fejben nagyon rendben lenni, hanem azt megelőzően is. Nem könnyű, de meg kell tanulni visszavenni a diktált tempóból, ha a szervezet jelez. Ezért a szeptemberi félmaratont kihagytam, viszont eldöntöttem 2018 tavaszán mindenképpen megejtem a következőt.

 

Tags:

Írj nekünk

Ha kérdésed van, írj üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

or

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?

or

Create Account