Georgina 29 éves, 3 gyerekes anyuka, aki kacsingat az ultratávok felé. Három éve kezdett el futni, és egyáltalán nem tagadja, hogy család, munka és tanulás mellett könnyű lenne beillesztenie napirendjébe a futást. DE, úgy van vele, hogy megoldást kell találnia, mert ‘olyan nincs, hogy nincs időm futni’ – vallja az Ultrafut Anya oldal szerzője.

 

Hogyan lett a mindennapjaid része a futás?

2014. januárjában kezdtem el futni, de azóta kimarad 9 hónap, amíg babát vártam, de a szülés után 3 héttel már visszatértem.

A futóéletem első nekilendülése valójában spontán volt. Álltam a konyhánk ablakában, és megláttam a szomszéd anyukát futni, és azt éreztem, hogy ha neki lehet, akkor nekem is. Hazavártam a férjemet, és eldöntöttem, hogy elmegyek futni. Megpróbáltam úgy felöltözni, mint ahogy a futóknak szokás. Vagy szerintem szokás. Tudod olyan jó színes cuccokba. Minden ilyesmit magamra húztam, meg egy kötött lábszár melegítőt is. Leginkább viccesen nézhettem ki.

 

 

Azért a legtöbben azt mondják, hogy 3 gyerek mellett semmire sincs idejük…

Az elején még ”csak” két gyermek volt. Szerintem a legtöbb anyuka azon kattog, hogy amikor nincs a gyerekeivel, miért nincs a gyerekeivel. Mikor velük is lehetne. Aztán, hogy ezzel ne kelljen marcangolni magam, eldöntöttem, hogy akkor futok, amikor még alszanak. Hajnalban. Mondjuk ez munka, egyetem és család mellett igen keménynek bizonyult. Ötkor keltem, hogy 7-re legkésőbb hazaérjek, aztán ovi és rohantam a vonatra, hogy beérjek munkába. Fárasztó volt, de jó érzés volt tudni, hogy én ma már letettem valamit az asztalra. Aztán megszületett a kislányom, aki még nem alussza át az éjszakát, így a hajnali kelés kivitelezhetetlen lett. Most babakocsival futok. Csak azzal egy óránál többet nem tudok futni, mert negyven perc után elunja, és max még húsz perc, amit úgy, ahogy kibír. Intervall edzés eleve felejtős babakocsival.

 

 

Tehát akkor neked van időd futni?

Azt vallom, hogy minden élethelyzetre kell találni egy megoldást. Olyan nincs, hogy nincs időm futni. Folyamatosan be van osztva az időm, de valahova azért mindig belepréselem a futást. Például a nyári szünetben vittem magammal a fiúkat is. A lányomat a babakocsiban, a két nagyobb meg biciklivel kísért. Sokszor meglepődnek ezen az emberek, hogy 3 gyerek mellett futok. Én meg úgy vagyok vele, hogy három gyerek mellett nem futni milyen lehet! 🙂 És, hogy ezt megfeleljem minden gyerek mellett elvégeztem egy sulit is.

 

 

Rossz tapasztalat?

Gondolkodnom kell, mert nem szoktam felvenni. Azt mondjuk már megkaptam, hogy ‘persze, mert neked van időd’. Talán ez is volt az egyik szikra a blogom elindításához, hogy az emberek lássák mennyi logisztikát igényel a futás 3 gyerek mellett. Ez egy küzdés! Például volt olyan eset, hogy nem tudtam babakocsival futni, mert beteg lett a kislányom, és ezt éjszakai futással kompenzáltam. Egészen pontosan félóra fel le futkározással az utcánkban, mert nagyon félős vagyok. Nem mertem messzebb menni, de így meg a kutyák kezdtek el eszméletlenül ugatni. Viszont akkor is futottam harminc percet! Egyébként egy héten 3-6 óra között futók. Most már egy ideje edzővel, ami nekem óriási segítség.

Versenyen volt olyan, hogy nem tudtam tartani azt a tempót, amit elterveztem, és bejött a hiszti. Nagy teátrálisan levettem a rajtszámomat, és rá fogtam a térdemre. Volt egy térdsérülésem, és rákentem arra. Közben meg csak nem bírtam tartani az előre elvezett időmet, és ezen annyira kiborultam, hogy inkább feladtam. És ezt nagyon nehéz volt feldolgozni. Megdőlt a hitem önmagamban. Egyszerűen nem bírtam lejjebb adni. Pedig lassabb tempóval simán befejezem a távot. Hiszen a 34km-es futást 29-nál hagytam abba. Nehéz volt megemészteni, de aztán felszívtam magam és futottam teljesen egyedül 50km-t a Velencei-tónál. Szépen magamnak frissítettem hátizsákkal. Minden előre elterveztem és meg is csináltam. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de nem volt olyan pillanat, amikor komolyan fel akartam volna adni. Illetve, ha volt, akkor telefonos segítséget kértem a férjemtől, barátnőmtől.

 

 

Mi van akkor, ha napirend ide, napirend oda, nincs kedved kimenni futni?

A férjem szokott segíteni túllendülni ezen. A múltkor vagy negyvenöt percet ültem az előszobában. Néha levettem a cipőmet bementem, akkor rám szólt, hogy menjek már!!! Jó, akkor visszamentem, és tovább szöszöltem. Ilyen esetben kifejezetten küldd, mert látja rajtam, hogy most aztán tényleg szükségem van a futásra. Aztán végül kimentem. Illetve ez az edző dolog nagyon bejött. Egyszerűen nincs pofám nem megcsinálni. A harmadik ilyen segítségem, hogy elgondolkodom azon, hogy miért futok. Mert a futástól mindig jobban leszek. Általában a kapuig győzködöm magam, hogy nem akarok kimenni, hideg van, még a kutyák is alszanak…aztán elindulok, a testem teszi a dolgát és azt veszem észre, hogy már futok.

 

Írj nekünk

Ha kérdésed van, írj üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

or

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?

or

Create Account

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás