Ültem a moziban és megrohamoztak az érzések. Egyre csak zakatolt bennem a tengernyi a gondolat. Naivan azt gondoltam, hogy majd hazajövök és papírra vetem, hogy miért is érdemes megnézni az Ultra című filmet.

Most meg itt ülök a gép előtt és legszívesebben csak annyit írnék, hogy menjetek és nézzétek meg most azonnal! Egyszerűen azt érzem, hogy tisztára mosott a film. Üres lettem. Tiszta.

Hetvennyolc percen keresztül izzadtam, féltem, szenvedtem, örültem, fáztam, sírtam, nevettem és hánytam a szereplőkkel. Köztük Simonyi Balázzsal, akivel pont egy hete interjúztam. Azzal a sráccal, jobban mondva kétgyerekes apukával, aki nem hajlandó többnek látni a futást, mint ami. Teszi ezt végtelen szerénységgel, alázattal és valami nagyon mélyről jövő kitartással.

 

Simonyi Balázs, az Ultra film rendezője és Baranyai Kata, a cikk szerzője

 

Hiszen azért lássuk be a Spartathlonon indulok egy része nem jut el Spártába. És ez iszonyú fájdalom. A film pont ebben kimagasló. Premier plánban tolja az arcodba a szenvedést, a kínt, a gyötrelmet és az újjászületést. Nincs máz, nincsenek jól megtervezett mondatok, smink vagy sablon. Sallang mentes, pont mint a való világ. Ez nem insta, itt ne várj kifilterezett jelenteket.

Bár az hozzátartozik, hogy a táj időnként lélegzetelállító, de a következő pillanatban már korántsem. Hirtelen éled tárul egy sokkal kevésbé szimpatikus valóság. Az ipartelepek és kamionok zord világa. És, akkor még nem beszéltem az éjszakáról, a hegyről, az esőről, a hidegről és az értelmetlennek tűnő szenvedésről. Ez utóbbiról azt hiszem már igen. De talán nem lehet eleget.

 

Forrás: facebook.com/ultradocumentary

 

Hiszen a legtöbb versenyző már nem első ízben vág neki az embertelen távnak. Újra és újra visszatérnek, hogy Leónidász király szobra előtt meghajoljanak, majd összerogyjanak. A szó legszorosabb értelmében. De akkor az már nem számít. Azon a ponton már túl vannak mindenen és nem mellesleg belül vannak a 36 órás szintidőn. Ezzel pedig spártai hősök lettek.

Ez a film nem egy szokványos futós film. Ez a film egy út önmagadhoz. Egy lehetőség, hogy feltedd magadnak azokat a kérdéseket, amiket már nagyon régen nem mertél. Feltépi a gyógyultnak vélt sebeket, lerántja a leplet a hazugságokról, a kifilterezett valóságodról. Egyszerűen szembe állít a valós önmagaddal.

 

 

Nem könnyű, és kezdőknek egyáltalán nem ajánlott. Viszont ha belemersz vágni, hogy megnézd garantáltan katartikus élmény lesz.

 

A borítókép forrása: facebook.com/ultradocumentary

 

Írj nekünk

Ha kérdésed van, írj üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

or

Log in with your credentials

or    

Forgot your details?

or

Create Account

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás