Sokak megszenvednek azzal, hogy lendületben maradjanak. Főleg akkor, amikor a hétköznapok szürkeségében kell időt szakítani a futásra. 91-ben kezdtem futni kilenc évesen. Akkor még szüleim motiváltak, és ez jó pár évig így is maradt. Amikor dobogóra is állhattam, egyértelmű volt a folytatás. Nem találtam a helyem semmilyen közösségben, csak a futó pályán voltam otthon. Ez vitt előre.

A tini korban brutál nehéz fenntartani a sport szeretetét

Annyi hatás éri a felnövő gyermeket: az osztálytársak zöme cigizni, bulizni jár. Nekik nem fog számítani egy érem, nem fogják értékelni. Ahogy azt már Gábor és Roland eseténél is írtuk, ez két különböző világ. Azonban egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, egyszerűen csak más. Ami viszont tény, nem tudnak egymás mellett működni. Aki sportol, az nem engedheti meg magának a cigit, és a bulikat. Azzal

gyakorlatilag leköpné a saját felépített munkáját

 

Ezekben az időkben az edzők, szülők, és maga a gyermek feladata, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy ne téríthessék el a futástól ellentétes irányba. A legszerencsésebb eset az, ha a kamaszt az edzőtársak között találja meg a szerelem. Ennél motiválóbbat aligha lehetne találni az iskolai társasággal szemben.

A tanulás mellett még csak adódik idő a komolyabb edzésmunkára, de ahogy egyre növekszik a napi feladatlista, annál keményebb az erőpróba, hogy megtaláljuk a legjobb edzésidőpontot. Munka mellett már komoly kihívást jelenthet mindez. Ami segítség lehet, ha van társaságunk. Nekem nem oszlott fel az a csapat, akikkel annak idején versenyeztem, ezért velük bármikor kimehetek futni. Mert, ha tudod, hogy

valaki vár rád, akkor nem fogsz otthon punnyadni, hanem lemész a pályára

Míg egy tininél a szerelem komoly faktor lehet az edzés mellett, a felnőtteknél a párunk is adhat némi segítséget. Ha sportos, vagy támogat minket, megoldja, hogy kapjunk egy órácska kimenőt, azzal hatalmasat lendít rajtunk. Főleg, ha még unszol is, hogy hajtsuk magunkat.

Amúgy nehogy bárki azt gondolja, hogy napi nyolcórás munka mellett nem lehet élsportoló valaki. Józsa Gábor maratonfutó például kijutott az olimpiára, pedig mindennap húzza az igát egy munkahelyen. A lehetőség tehát bennünk lakozik. Akarta, elérte.

600607_656976877649925_350546344_n

Nem akarok hazudni: néha rohadtul nehéz kimenni futni

Fáradt vagy, nehéznek érzed a tested, annyi minden zakatol a fejedben, egész nap csesztettek a melóban, és még otthon is helyt kell állnod. Na, így menj ki futni. Néha beleroskadsz. Viszont bármilyen hihetetlen, csak elindulni nehéz. Előkészíteni a cipőt, a ruhákat, belebújni, kimenni. Ezért én mindig előkészítem, és az ágyra teszem, hogy lássam, amikor hazaérek, és le akarnék ülni, hogy hopp, még van valami, ami ma mindenképp meg kell tennem. És megteszem.

Tags:

Írj nekünk

Ha kérdésed van, ír üzenetet.

Sending

© Futotars.com 2017

vagy

Log in with your credentials

vagy    

Efeletetted az adataidat?

vagy

Create Account

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás